Olcsó, finom, tápláló és még csak nem is egészségtelen. Mi az? Valószínűleg, kevesen vágnák rá azonnal, hogy ez a sertésmáj. A és különféle B-vitaminokban, vasban gazdag, egyedül talán a magasabb koleszterin-tartalma ijesztheti el az igazán egészségtudatos versenyzőket, ilyen emberek azonban elvétve olvassák a Piackommandó írásait. Van a májnak egyfajta negatív megítélése a mai társadalomban, azon belül is főként a fiatalok között. Említésére fintorgás, fejrázás, rosszabb esetben fujjolás a reakció. Persze, a Meki, meg úgy általában a gyorskaja, az utcán vételezett, csoffadt pizzaszeletek, na azok mennek. Megváltoztatni persze nem fogunk senkit, gasztro-bloggá pedig végképp nem szeretnénk átminősülni, csupán megmutatunk 1-2 apróságot, ügyes trükköt, ami talán más megvilágításba helyezi ezt a fajta belsőséget, s kedvet csinál a belőle készíthető ételek fogyasztásához.
Következzen hát rövid utazásunk a máj világában. Ha velünk tartasz, bökj a "tovább" gombra!
Lehet főzni, sütni, kirántani. Egyet nem érdemes: sózni, mielőtt elkészül. Azt hiszem, ezt mindenki tudja a sertésmájról. Jellemzően, alig kíván néhány fűszert, hiszen jellegzetes az íze, amit inkább kiemelni érdemes, mintsem megváltoztatni. Só, bors, majoránna - a leggyakoribb barátai a lábosban, serpenyőben. Magas hőfokon, nagy lángon, relatíve gyorsan készítjük. Így nem keményedik meg, változik cipőtalppá. Köztudott ez is. Nos, igen.. ha valaki azzal a céllal olvassa ezt a bejegyzést, hogy valami teljesen újat tud meg, csalódni fog. Nincs már ilyen a nap alatt, de sugarait néha eltakarhatják apró, bosszantó felhőcskék, melyekből - reményeink szerint - viszont néhányat jól elhessentünk a következőkben.
Nézzünk tehát néhány ételt, a szokásos, piackommandós finomhangolással:
Resztelt máj
Az örök klasszikus. Mindenki evett már és talán főzött is. Iskolai menzák, retró kifőzdék elmaradhatatlan műalkotása. Egyik személyes kedvencem. Sajnálattal látom és olvasom, hogy az utóbbi időben egyre többen csirkemájból készítik, ami természetesen a nyomába sem ér. A receptúra végtelenül egyszerű:
Adott a friss, vékony csíkokra vágott máj. Most tessék figyelni, hisz jóformán még el sem kezdtük, de már jön is a trükk! A felcsíkozott májat 1/2-1 órára hideg tejbe tesszük, melynek eredményeként az elkészült étel szaftja valami egészen csodás, "ikrás", sűrű és nagyon finom lesz (figyelem, a májas tejet ne öntsük ki azonnal, főzés közben - víz helyett - tehetünk még egy kicsit belőle a kajába). Ezután minden megy a szokásos módon: hagymát zsíron (gyengébbek olajon) megpirít, pirospaprikával megszór, ami szépen feloldódik benne. És már jöhet is rá a tejből kivett, kissé lecsepegtetett máj, a bors, majoránna. Az egészet összekeverjük, magas hőfokon, nagy lángon, gyorsan készítjük, így nem keményszik meg. Sózni fogyasztáskor kell (megvallom, hogy dinszteléskor én a piruló hagymára is szórok egy kicsit, így a szaft eleve jobb ízű lesz). Főtt burgonya, esetleg rizs és szinte mindenféle savanyúság jól megy hozzá.
Ha esetleg olyan - egyébként első osztályú - hentesetek van, mint nekem és egy kicsivel mindig több kerül a kosárba, mint szükséges, a fölös resztelt májból ütős házi májkrémet készíthettek. A maradékot késsel, vagy/és villával rusztikusra zúzzuk (a daráló a lúzerek választása :) ) és hagymával, főtt tojással, mustárral, vagy pirított szalonnadarabkákkal dobjuk fel az ízét. Legyetek kreatívak! Hidegen az igazi, pirítósra, vagy nagyon friss, ropogós péksüteményre kenve. Mi kellhet még??
Például egy jó Gerilla-máj!
Biztosan sokan sütöttetek már májat. A Piackommandó kedvence kicsit eltér a megszokottól: A vékonyra szeletelt sertésmájat jól megborsozzuk, s megszórjuk majoránnával. Nagyon forró, bő zsiradékba 2-3 darab egész, oldalán kissé megvágott csilit dobunk (így kiadja az ízét és erejét, de nem ég meg). Amikor a paprika színe a hő hatására kissé halványulni kezd, elkezdhetjük sütni kedvenc belsőségünket. Mindkét oldalát kb. 1-2 percig pirítjuk, s már kész is! Cserébe finom, puha marad. Fogyasztás előtt sózzuk meg. Szabadban, tárcsában tolva az igazi!
Előfordul olyan is, amikor a máj nem főszereplőként lép a gasztronómia színpadára. Ha véletlenül megunjátok a sima marhalábszár pörköltet, dobjatok bele jó 1/3 rész belsőséget a vége felé és úgy főzzétek készre. Kifejezetten izgalmas lesz az eredmény.
Végezetül, el kell ismernünk, hogy mai témánk nem versenyezhet a világbéke jelentőségével, sőt, Arany János sem írt balladát holmi sertés belsőségről, és kis közösségünk is csak egy porszem a világháló hatalmas adatfelhőjében. De, ha írásunk nyomán akár csak egy olvasó kedvet kap a fentebb leírtak kipróbálásához, már megérte. Neki és nektek is jó étvágyat kívánunk!
