A Piackommandó mindig különösen nagy figyelmet fordított a gasztronómiára. Tény, hogy nem a Michelin-csillagot viselő éttermeket látogatjuk heti rendszerességgel, ahol szakemberek, földi halandó számára érthetetlen kommentek kíséretében, pöti adagokat tesznek elénk. Nincsen baj ezekkel sem, de kérem szépen, mi enni szeretünk! De ezekről biztosan születik majd jó néhány írás a közeljövőben. Viszont. Valamelyik nap, Atti talált egy érdekes fotót, melyet "vérbolt" néven publikált a Piackommandó Facebook oldalán. Az események innentől felgyorsultak: nem hagyott nyugodni a dolog, kinyomoztam, pontosan hol is készült a kép. Azonban nem én voltam az egyedüli, akit felkavart: még privátban is érdeklődtek, hogy hol lehet ez a csodás hentes, vagy egyáltalán, hol lehet manapság - nem hurka formájában - sült, hagymás-fűszeres vérhez jutni? Vagy bármilyenhez. Mert, úgy tűnik, teljesen eltűnt a kereskedelemből. Tudom, menjünk disznóvágásra. Meg egyébként is, undorító. Nos, egy frászt!

Az előzményekről még annyit, hogy nem volt mindig ilyen komplikált vérhez jutni Magyarországon (lassan már a kórházban sem kapunk majd, de ez egy másik történet..). Anno sok helyen sütötték a fűszeres afrodiziákumot, de Budapesten pl. a Pick mintaboltjában nyers formában is kapható volt. Azóta változtak az eü szabályok és - ha jók az értesüléseink - ma a termék kizárólag vérplazma, vagy por formájában forgalmazható. De akkor reménytelen vérhez jutni? Mit kell tennem érte? Nem süthetünk többé otthon? Vágjak eret magamon?! A Piackommandó természetesen utánajárt a dolognak. Katt a "tovább" gombra és meglátjátok, mire jutottunk!

Első lendülettől vezérelve, tettünk egy látogatást az ominózus képen látható hentesnél. Vér ugyan éppen nem volt nála, de elmesélte, hogy időnként kapnak és helyben - kolbász, hurka, grillcsirke mellett - sütik, ott lehet fogyasztani. De, akár el is vihető - Take Away Blood. Good, huh? Az egész túl bizarrul (értsd: jól) hangzott ahhoz, hogy csak úgy elengedjük, így abban maradtunk, hogy hamarost visszatérünk, s megízleljük a végeredményt. Sajnos, minden eddigi telefonos érdeklődésünkre negatív volt a válasz, de mi nem adjuk fel, mert valami azt súgja, érdemes várni a találkozásra.

A kudarc kicsit megfékezte csapatunk fiatalos lendületét. Túlzás lenne azt mondani, hogy nem maradt egy csepp vér sem a pucánkban (sic!), de azért a várt, spéci fogás helyett elfogyasztott sült kolbász jelezte: Több kell a sikerhez. Azonban, mint ilyenkor az lenni szokott, történt valami érdekes! Kémünk - egy kollégám - jelentette, hogy Isaszegen, a hentesnél vásárolható - valószínűleg - hőkezelt sertésvér, tömlős formában. Lényegében úgy néz ki, mint a felvágottak, ott figyel a pultban a többi disznóság között. Végre egy jó hír! És annak ékes bizonyítéka, hogy az emberek még manapság is figyelnek egymás mondanivalójára. Óvatos optimizmustól vezérelve be is rendeltem az áruból jó 30 dekát, ami másnap meg is érkezett. Lássuk be, eléggé érdekesen néz ki:

No, akkor innentől egyenes a pálya, van némi fölös vérünk, csak el kell készíteni. Hogyan is? Receptekkel teli az internet, s persze ismerőseink emlékezete. Sokaknak van valamilyen hozzáfűznivalója, kedves, vagy szörnyű története. Olyan ez mint a foci, vagy a politika, mindenki hozzá tud szólni. A sors úgy hozta, hogy hárman láttunk neki, szinte egy időben - csak földrajzilag máshol - a párhuzamos vérsütésnek. Bár nem beszéltünk össze, nagyjából mindannyian a tradicionális, sós-borsos-majoránnás vonalat képviseltük, ezért, mint az várható volt, a végeredmény is valami egészen hasonló lett. Általánosságban elmondható, hogy a tesztelők véleménye szerint, az elkészült fogás nagyon-nagyon finom és a végtelenségig laktató. Mint minden különlegesség, ez is teret enged a kreativitásnak: készíthető például hurkazsírral is, aztán van, aki rizzsel tálalná/keverné. Véres Rizottó? :) Jól hangzik. Ez utóbbi esetben erősebb fűszerezés javasolt. Szintén kérdés, hogy felkockázva, vagy ezeket sütés közben még tovább nyomkodva és úgy finiselve a nyerőbb? Nos, kérem, tessék kipróbálni, aztán írjátok meg! Mi biztosan nem most készítettünk utoljára hagymás, sült vért.

A képekért, a vér felkutatásáért és beszerzéséért nagy köszönet Lénárt Péter barátomnak, kollégámnak. Nem feledkezhetünk meg az ötletgazdáról, a katalizátorról, s a tesztben szintén részt vevő Gyulabáról sem. A köszönet Neki is jár!